KOZÁRMISLENY SE

handball team

    „A legjobb helyen vagyok” 2019.01.28. 00:00

    Lassan már ő sem emlékszik rá pontosan, hogy hány éve dolgozik egyesületünknél, de azt határozottan állítja, hogy a legjobb helyen van. Kovácsné Bareith Juditot szeretik a tanítványai, s nem titok, őt is megviseli, amikor el kell válni tőlük.

    „A legjobb helyen vagyok”

    – Az előző szezonban még két csapatot vittél, most már csak a 2009-esek, vagyis az U10-es korosztály tartozik hozzád. Nem hiányoznak a 2008-asok?

    – Nem volt jó érzés elválni tőlük! – válaszolta Kovácsné Bareith Judit edző. – Mindegyiküket úgy megszerettem, és szerintem ők is engem. Maradtak a 2009-esek, akik nagyon jó kis csapatot alkotnak. Sok olyan gyerek van ebben a korosztályban, akikből a későbbiekben még lehet valaki a kézilabdapályán.

    – Az utánpótlás tornákon rendre megállják a helyüket.

    – Így van, nemrég voltunk Dunaújvárosban, s bár az eredményt nem számolják, helyezést sem hirdetnek, de látszott, hogy a lányok saját korosztályukban előrébb tartanak, mint a többiek. Folyamatos a fejlődés, és ez a legfontosabb. Nemsokára megyünk Debrecenbe, a Főnix-kupára, amely egy újabb rangos torna lesz.

    Nem kellett neki bemutatni Kozármislenyt, amikor elkezdett itt edzősködni. 
    Játékosként is lehúzott jó néhány szezont mislenyi színekben: érdekesség, hogy ő volt az első, akiért pénzt adott a klub,
    Mecseknádasdról szerződtették.
    Játszott a megyebajnokságban, majd az NB II.-ben, aztán eligazolt Pécsre, ahol Danyi Gábor irányítása mellett az NB I. B-ben szerepelt.

    – Ha nincs eredmény, nincs helyezés, mi a fontos az edző számára egy ilyen tornán?

    – Az, hogy visszakapjam a játékosoktól, a csapattól azt, amit az edzéseken gyakoroltunk, hogy a tanultakat át tudják vinni a mérkőzésekre is. Ilyenkor látszik igazán, hogy jó úton megyünk-e.

    – Adja magát a kérdés: jó úton haladnak?

    – Úgy érzem, igen. Én még emlékszem arra az időszakra, amikor szinte semmi sem volt még Mislenyben. Nem volt csarnok, csak egy betonos pálya. Még játszottam is rajta. Nemrég pont beszélgettünk Ragoncsa Domival, emlékezett rá, hogy tartottam neki rajta edzést. Most pedig ott tartunk, hogy remek körülmények között dolgozhatunk, sok ügyes gyerek pallérozódik nálunk. Minden tárgyi feltétel adott, nem mellesleg sok tornán részt vehetünk, ami nagyon fontos: fejlődni csak így lehet, meccshelyzetekben kell gyakorolni.

    – Az ügyes gyerekek között olyanok is voltak, akikre méltán lehetsz büszke…

    – Bánfai Kíra junior válogatott, az ifjúsági világbajnokságon pedig ezüstérmes volt a csapatával. De kiskorában Schatzl Natália is dolgozott a kezeim alatt, ő is ifi vb-második. Előbbi a Fradi játékosa, kölcsönben játszik az MTK-ban, utóbbi pedig az NB I.-es Érdnél szerepel.

    – Felnőtt csapatnál nem próbálnád ki magad?

    – Nem igazán vonz. Én gyerekekkel szeretek foglalkozni, ráadásul elsősorban a kisebbekkel. De elárulom, szívesen dolgoznék fiúkkal is: olyan kis vagányak tudnak lenni nyolc-kilenc évesen!

    – Erre nem igazán lesz itt lehetőséged, ennek ellenére, gondolom, még sokáig maradsz nálunk.

    – Ha jól emlékszem, tizenegy éve edzősködöm Mislenyben. Azóta folyamatosan úgy érzem, hogy a legjobb helyen vagyok, a legjobb egyesületnél dolgozom. Jól érzem itt magam.