KOZÁRMISLENY SE

handball team

    A legrosszabbkor jött a kényszerszünet 2020.03.18. 00:00

    A jó kapusteljesítmény elengedhetetlen ahhoz, hogy egy csapat eredményes legyen – az utóbbi időszakban nem panaszkodhatott felnőtt csapatunk vezetőedzője, Kovács Tamás, mert Radochay Beáta rendre odatette magát, remek produkcióval rukkolt elő. Nem csoda, hogy rutinos kapusunk különösen fájlalja a kényszerszünetet.

    A legrosszabbkor jött a kényszerszünet

    – Az ősszel még döcögött a szekér, tavasszal viszont remek teljesítményt nyújtottál. Minek volt köszönhető a pozitív változás?

    – Az ősszel valahogy nem találtam a helyem, nem éreztem igazán jól magam, ami persze kihatott a teljesítményemre is. Csak akkor tud valaki jól játszani, ha jól is érzi magát, szerintem ez így működik – válaszolta 29 éves kapusunk, Radochay Beáta. – Nem tudom egyébként megfogalmazni, hogy ennek mi volt az oka, miként azt sem tudom megmondani, hogy miért változott meg minden a téli szünetben. Talán több bizalmat kaptam Tamástól, nem tudom. Mindenesetre a tavaszi első bajnoki reggelén úgy ébredtem, hogy bármi történik, ha bekerülök, jól fog menni. Így is lett! Korábban ritkán fordult velem elő ilyesmi, de azóta folyamatosan ilyen érzéssel megyek neki a meccseknek. Nem mondom, jó dolog ez!

    – A vezetőedző többször is dicsérte, hogy sokat tettél hozzá a sikerhez azzal, hogy ilyen jó formában védtél.

    – Én elég kritikus vagyok magammal szemben, úgy érzem, messze még a csúcsforma. Pontosan tudom, hogy miben kell még fejlődnöm: a szélről jövő labdákat jobban kell védenem. Sajnos, ahogy most látom, bőven lesz időm arra, hogy fejben még jobban összerakjam magam.

    – Na igen, kényszerszünet van a koronavírus miatt. Neked ez különösen rosszkor jött.

    – Extra rossz volt, hogy most szakadt félbe a bajnokság! Nem csak magam miatt: pont olyan meccs jött volna, amely számunkra a bajnokság legnagyobb rangadója jelen helyzetünkben, hiszen a negyedik helyezett Vasast fogadtuk volna. Már az is elképzelhetetlen volt, hogy éppen ez a mérkőzés lesz zárt kapus, fogalmunk nem volt róla, milyen lenne a szurkolóink nélkül… Aztán előző este jött a hír, meccs sem lesz. Nagyon nem örültem neki. Elárulom: le is toltam egy pálinkát!

    – Miként látjátok ti, játékosok a jövőt?

    – Sokat beszélgetünk, nem vagyunk túl optimisták. Nem igazán jó ez így, hogy egyik napról a másikra csak így félbeszakadt a bajnokság. Ráadásul a helyzet nagyon sok kérdést felvet a jövőnkkel kapcsolatban.

    – És milyen a jelen? Edzések nincsenek, csak otthoni munka.

    – Nagyon unalmas. Kaptunk kéthetes egyénre szabott programot, aszerint kell otthon minden nap dolgoznunk. Nem mehetünk sehova, mindenki otthon van. Próbáljuk átvészelni, nagyon nehéz.

    – Ha átvészeltétek, a következő szezont onnan kellene folytatnod, ahol a tavaszt most abbahagytad…

    – Hú, nagyon jó lenne így nekiindulni! Én lennék a legboldogabb!