KOZÁRMISLENY SE

handball team

    Mintha hetek óta itt lenne 2017.07.31. 00:00

    Ő már most úgy érzi, mintha hetek óta csapatunk tagja lenne – jó helyre érkezett. Újoncaink közül most Palotás Fannit mutatjuk be.
    Mintha hetek óta itt lenne

    Nem valószínű, hogy ő lesz a leghangosabb a kozármislenyi csapatban – vagy csak Pukler Glória mellett volt nehéz szóhoz jutnia. Mondjuk nem is azért szerződtettük, hogy mindenkit túlbeszéljen, sokkal inkább azért, hogy a balátlövő poszton még hatékonyabbak legyünk, sok gólt lőjön átlövésből.

    – Az általános iskolai csapatban kezdtem kézilabdázni, onnan igazoltak le annakidején a veszprémi egyesülethez – mesélte a 22 éves Palotás Fanni. – Akkor még Veszprém Beton KC-nak hívták, aztán következett a Győr, majd megfordultam Dunaújvárosban, voltam Mohácson, legutóbb pedig Kecskeméten. A Dunaújvárossal az élvonalban szerepeltünk, de akkor még nem kaptam túl sok játéklehetőséget, Mohácson viszont sokat lehettem a pályán, élveztem az edző, Kovács Jenő bizalmát. Kecskeméten két évet töltöttem el, az első jól sikerült, a második már nem úgy, ahogy szerettem volna, függetlenül attól, hogy megnyerte a csapat az NB I. B Keleti-csoportját.

    Bízunk benne, hogy a következő idénye úgy sikerül majd, ahogy szeretné, s jó játékának köszönhetően eredményes lesz a csapatunk. Sokat segíthet neki, hogy nem ismeretlen közösségbe érkezett: több játékossal szerepelt már egy klubban.

    – Szimpatikus volt a mislenyiek ajánlata, nem mellesleg annak is nagyon örültem, hogy többekkel játszottam már együtt. Dunaújvárosban Hosszú Bogi, Vadász Ildikó és Vig Vivien, Mohácson pedig Radochay Bea volt a csapattársam. Bízom benne, hogy jó szezonunk lesz, sok játéklehetőséget kapok, s a végén ott leszünk az első négyben.

    Ha minden így történik, biztosan nagyon elégedett és vidám lesz – más kérdés, hogy most sincs rossz kedve. A csapatnál uralkodó remek hangulat, vidám légkör még meg is lepte egy picit.

    – Itt mindenki nagyon mosolygós, tényleg nagyon jó itt lenni. A futásnál is bíztatjuk egymást, segítünk a másiknak, ez tök szimpatikus. Olyan, mintha már hetek óta itt lennék – fogalmazta meg érzéseit Palotás Fanni.