KOZÁRMISLENY SE

handball team

    Nagy titkok és infarktusközeli állapot 2020.07.13. 00:00

    A veretlen hollandot is kiütötte egy bal csapottal Csonka Imre

    Nagy titkok és infarktusközeli állapot

    A negyedik szezonja előtt áll egyesületünknél Csonka Imre: az ifiknél kezdte a munkát, jelenleg a felnőtt csapatunk gyúrója. Kemény fiú, korábbi amatőr muay-thai világbajnok, ám a lányokkal nagyon jól bánik, szereti a csapat – ő pedig nagyon szeret itt dolgozni.

     

    Évekkel ezelőtt nem a kézilabdával kapcsolódott össze a neved a pécsi sportéletben: a küzdősportban jeleskedtél.

    Ötévesen, még 1995-ben kezdtem el kick-boxozni a pécsi Dozsóban Heckenberger Ivánnál – mesélte 30 éves gyúrónk, Csonka Imre. – Néhány esztendővel később, úgy 2002–2003 körül honosodott meg hazánkban a thai-box, amire aztán én is áttértem. Jól tettem, mert szép sikereket értem el a későbbiekben: tizennégy éves koromtól folyamatosan válogatott voltam, a felnőtt mezőnyben is ott voltam a nemzeti csapatban. Abban az időszakban ez volt az életem, ennek éltem! Pontosan nem tudom, de vagy harmincszoros magyar bajnok vagyok, profi magyar bajnok és Európa-bajnok voltam, az amatőröknél többször végeztem az élen Eb-n, továbbá négyszer lettem világbajnok az amatőröknél, háromszor a felnőtteknél, egyszer a junioroknál. Egyszer emlékezetes meccset vívtam a holland bajnokkal, akinek negyven összecsapása volt a profiknál, s mindet megnyerte: hát én az első menetben egy hatalmas bal csapottal eltaláltam, fel sem állt a padlóról.

    Miért szakadt félbe a karriered a kötelek között?

    Mert elhunyt az edzőm, Heckenberger Iván. Ez hatalmas lelki törést okozott számomra, ahogy sok más versenyzőtársamnak is, kaptam egy akkorát, amitől teljesen összetörtem. Megmondom őszintén, olyan edzőt nem lehetett találni, akit annyira lehetett volna tisztelni, mint őt, így aztán huszonhat évesen inkább abbahagytam.

    És miként vezetett az utad a gyúrói szakma, majd ennek köszönhetően a kozármislenyi kézilabdacsapat felé?

    Már a küzdősportos időszak alatt csináltam a masszőrsulit és manuálterápiára is jártam. A sportban sok a szakadás, a sérülés, engem pedig mindig érdekelt, hogy miként lehet ezeket rendbetenni. Elkezdtem dolgozni, amikor pedig láttam egy álláshirdetést a kézisekhez, jelentkeztem, mert tetszett a kihívás. Felvettek az ifikhez, Gyulay Lacihoz, másfél évet töltöttem velük, majd miután megüresedett a hely a felnőtteknél, átkerültem oda.

    Leri rólad, hogy nagyon szereted csinálni!

    Imádom! Nyilván teljesen más sportág ez, mint amelyikből én érkeztem, de abszolút nem ez a lényeg. Szeretem csinálni, nagyon jó együtt dolgozni a lányokkal, remek a kapcsolatom velük.

    Ez egy úgynevezett bizalmi állás: sokszor olyasmit is megtud a gyúró, amit senki más orrára nem köt a játékos…

    Pontosan így van! Nagyon sok titkot elmeséltek nekem a lányok. Ajjajaj! De ami ott és akkor elhangzik, az ott is marad. A bizalommal nem szabad visszaélni.

    A lányoktól nem csak bizalmat kaptál, hanem az utóbbi években nem kevés sikerélményt is. Egy-egy meccs után látszik rajtad, mennyire együtt tudsz örülni velük.

    Amikor az ifikkel megnyertük az NB II-t úgy, hogy oda-vissza megvertük a Csurgót, az nagyon emlékezetes volt a számomra. Hasonló örömet szerzett, amikor a felnőttek öt góllal legyőzték a Budaörsöt, ez is életreszóló élmény volt. Én valóban nagyon tudok örülni a sikerüknek, úgy érzem, mintha én is a pályán lennék. Vollár Jenci többször meg is jegyezte, látva az örömködésemet, hogy mi van, megint infarktusközeli állapotban vagyok?! Hát, akkor tényleg abban vagyok.

    Reméljük, hogy a következő szezonban is lesz okod az örömre.

    Ezt én is nagyon remélem! Annak örülnék a legjobban, ha sikerülne megnyernünk a bajnokságot!