KOZÁRMISLENY SE

handball team

    „Nagyon jó közegbe kerültem!” 2020.01.02. 00:00

    Sokat segített csapatunknak, jó formában volt, aztán jött az a bizonyos Győr elleni bajnoki októberben, amely tönkretette a szezonját: Péter Panna súlyos térdsérülést szenvedett. Azóta megműtötték, végzi a szerinte végtelenül unalmas rehabilitációt, s készül arra, hogy a következő idény előtti alapozásra teljesen rendben legyen.

    „Nagyon jó közegbe kerültem!”

    – Az a sérülés duplán fájhatott: testileg és lelkileg is.

    – Ott helyben már éreztem, hogy nagy a baj, hiába öntötték belém a lelket a többiek, tudtam, hogy hosszú kihagyás vár rám – mesélte 20 éves irányítónk, Péter Panna. – Keresztszalag-szakadást szenvedtem porcleválással: amikor a helyi kórházban a gyors vizsgálat után elmondták, hogy kilencvenkilenc százalékos biztossággal ez a diagnózis, akkor volt egy kis sírás-rívás… Október 16-án megműtött Abkarovics doktor úr Fehérváron, azóta a rehabilitációt végzem.

    – Sejtésem szerint nagyon élvezed.

    – Annyira unalmas, hogy az hihetetlen! Monoton. Comberősítés van, lábemelgetés, labdaszorítás, januártól pedig majd járhatok biciklizni. Nagyon várom, mert kell már a mozgás: az, hogy ülök egy helyben és emelgetem a lábam, nekem nem kihívás.

    – Mikor láthatunk viszont a pályán?

    – Április végén, május elején visszaállhatok a labdás edzésekre. Azt beszéltük meg Kovács Tamás vezetőedzővel, hogy felesleges lenne meccsekben gondolkodnunk: nem siettetjük a visszatérést, a lényeg, hogy a következő alapozásra teljesen rendben legyek.

    – És szép lassan nyerd is vissza azt a formát, amelyben a sérülés előtt voltál. Nagyon ment a játék.

    – Ez a sérülés tényleg nagyon rosszkor jött, jó formában voltam – épp ezért padlóra kerültem, amikor megtörtént a baj, sokáig nem is tudtam feldolgozni. Sok év után először éreztem azt, hogy újra a saját játékomat, a saját stílusomat tudom hozni. Ritkán vagyok ám elégedett a saját játékommal! Néhány éve egyfajta görcsösség volt jellemző rám, egész egyszerűen nem tudtam magamból kihozni a maximumot, amit edzésen simán tudok. Aztán fejben rendbetettem ezt a dolgot, mondhatni megbeszéltem magammal, és a csapattársak is nagyon sokat segítettek abban, hogy túllépjek ezen. Bizonyos fokig le is tudtam vetkőzni, aminek nagyon örültem.

    – Úgy tűnt, Halász Bettivel szépen el is tudják osztani a feladatokat.

    – Két különböző stílust képviselünk. Hasi inkább az a cselezős irányító, nekem pedig fekszenek az átlövések is. Tényleg jó volt, hogy mindkettőnkre számíthatott Kovács Tamás, mert az került pályára, amelyikünk kevésbé feküdt az ellenfélnek. Lehetett variálni.

    – A NEKA-tól érkeztél hozzánk 2018 őszén, s úgy látom rajtad, jó döntést hoztál akkor.

    – Ez pontosan így van! Nagyon jó közegbe kerültem. Hiába játszottam már az NB I. B-ben, nem éreztem magam igazán felnőtt játékosnak. Itt, Kozármislenyben nagyon sokat tanultam az idősebb, tapasztaltabb társaktól, rengeteget segítettek, átlendítettek ezen. Igyekeztem felnőni hozzájuk, az ő szintjüket hozni, s úgy érzem, sokat fejlődtem az utóbbi másfél évben.

    – Amit persze még lehet fokozni, hiszen csak húsz éves vagy. Mik a céljaid?

    – Először is fel szeretnék épülni. A folytatásban pedig ki akarom javítani a hibáimat, megbízható teljesítményt akarok nyújtani, és fizikálisan is előrébb kell lépnem, néhány kiló izmot rám kell pakolni. Aztán nagyon remélem, hogy egyszer a csapattal is feljebb tudunk lépni: az élvonalban is kipróbálnám magam a Kozármislennyel!