KOZÁRMISLENY SE

handball team

    „Négy hónap labda nélkül? Ez szinte elképzelhetetlen!” 2020.04.16. 00:00

    A Magyar Kézilabda Szövetség a közelmúltban meghozta döntését: befejezettnek nyilvánította a 2019/2020-as szezont. Nincs tehát folytatás. A döntés következményeiről, a jövőt érintő kérdésekről Kovács Tamással, egyesületünk elnökével, felnőtt csapatunk vezetőedzőjével beszélgettünk.

    „Négy hónap labda nélkül? Ez szinte elképzelhetetlen!”

    – Mit jelent pontosan, hogy befejezettnek nyilvánították a szezont?

    – Lezárták a bajnokságot úgy, hogy nincsenek helyezések, eredmények – válaszolta Kovács Tamás. – Tehát nincsenek bajnokok, nincsenek feljutók, nincsenek kiesők.

    – Igazságos döntés nyilván nem születhetett. Jelen helyzetben voltak, akik jobban, mások kevésbé jobban jártak.

    – Akik kieső helyen álltak, és most ennek a döntésnek köszönhetően bent maradtak, azok nyilván örülnek. Aki viszont feljutó pozícióban volt, bajnokaspiránsnak számított, most nagyon szomorú. Több hónap munkája, nem mellesleg sokmillió forint veszett kárba egyetlen tollvonással. A mi esetünkben a veszteségeket így is elsősorban erkölcsinek, mint anyaginak érzem, bár természetesen a pénzkiesés is okozott fejtörést. A zuhanyhíradó szerint egyébiránt könnyen elképzelhető, hogy mégiscsak lesznek mozgások, osztályváltások: nem mindenki tudja majd vállalni a jelenlegi szintet, más viszont szívesen lépne a helyére. Az látszik, hogy minden klubnál túl szeretnék élni az előttünk álló három hónapot, miként az is világos, hogy senki sem rendelkezik tartalékokkal, hiszen az anyagi erőforrásait erre a szezonra koncentrálta. Ráadásul a kialakult helyzet miatt több támogató nem fizeti ki a betervezett összegeket, ami nem meglepő: nincsenek mérkőzések, nincsenek eredmények, nincs reklámfelület, azaz nem teljesíthető a vállalt ellenszolgáltatás.

    – Klubunk miként próbálja átvészelni ezt az időszakot?

    – Hallottam olyan egyesületről, amelynél minimálbérre csökkentették a juttatásokat, máshol fizetés nélküli szabadságra küldték a játékosokat. Szóval drasztikus lépésekre szánták el magukat. Természetesen ez a helyzet minket is kellemetlenül érint. A közelmúltban leültünk a teljes stábbal és a felnőtt csapat játékosaival, s bejelentettem, hogy minimális fizetéscsökkentésre kényszerülünk, amit mindenki elfogadott. Ezzel a lépéssel szeretnénk ellensúlyozni a kieső bevételeinket, az első félévre ez jelent majd számunkra megoldást.

    – És a jövő?

    – A következő félév már más kérdés, az már egy új költségvetési év lesz. Egyeztetnünk kell majd az önkormányzattal és a támogatóinkkal annak kapcsán, hogy mire számíthatunk, továbbá meg kell várnunk, hogy mit hagynak jóvá a TAO támogatási kérelmünkben. Ha ezekből pozitívan jövünk ki, akkor nem kell letérnünk arról a szakmai útról, amin elindultunk, nem kell lemondani arról a célról, amit elterveztünk. Jövőre ugyanis meg szeretnénk nyerni a bajnokságot! Ennek megfelelően hozunk végleges döntést a játékoskeretet illetően.

    – Ez most sajnos nagyon messzinek tűnik… Egyelőre sokkal közelebbi, hogy jelenleg az „ablakba” került egy bajnoki érem, továbbá ment a levesbe egy szép Liga Kupa-szereplés is.

    – Amikor bejelentették, hogy befejezettnek nyilvánították a szezont, csak ültünk, s meredtünk magunk elé. Úgy éltük át, ahogy át kell élni azt, hogy pillanatok alatt elveszett a szezon során befektetett munkád, az eredményeid. A bajnokságban a harmadik helyen álltunk, benne volt a szezonban egy bronz- vagy akár egy ezüstérem. És akkor ott van még a Liga Kupa, amelyben nagyon szépen szerepeltünk, bejutottunk a legjobb négy közé, s készültünk volna a Budaörs elleni elődöntőre. Volt esélyünk arra, hogy döntőbe jussunk, hogy érmet szerezzünk. S miután ez a sorozat pénzdíjas, számunkra ez most nem csak erkölcsi, hanem anyagi veszteség is – sajnos nem valószínű, hogy a Liga Kupa lezárása nélkül fizetne a szövetség. Ugyanakkor reménykedem benne, hogy valamilyen formában kompenzál az MKSZ. Egyébként az érintett csapatok egyeztetnek arról, hogy esetleg a következő szezon előtt, a felkészülési időszakban amolyan Final Four-jelleggel, semleges helyszínen lejátszhassuk a meccseket.

    – Mit gondolsz, meddig tartható az, hogy otthon dolgoznak, edzenek a lányok, a fiatalok? Ez nem mehet így a végtelenségig.

    – Egyrészt azért nagyon nehéz ez a szituáció, mert a játékosok úgy érezhetik, mintha nem lenne cél, jövőkép. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz folytatás: szeptemberben, októberben, novemberben?! A bajnokságot egy hónapja függesztették fel, s jelen állás szerint úgy tűnik, még három hónapig nem is lesz semmi. Mi, edzők már akkor szörnyülködünk, ha másfél hónap kihagyás van… Négy hónap labda nélkül, ez szinte elképzelhetetlen! Elkopnak a mozgásemlékek, elfelejtik a játékosok, hogyan kell helyesen végrehajtani a feladatokat, leépülnek az izmok. Úgyhogy törjük a fejünket valami köztes megoldáson: lehet, hogy kimegyünk edzeni a szabadba, a betonos pályára. Mint huszonöt évvel ezelőtt. Persze kiscsoportos foglalkozások lennének, kerülve a kontaktokat, szóval betartanánk minden szabályt, előírást. Mert mindenki tudja: továbbra is az egészség a legfontosabb!