KOZÁRMISLENY SE

handball team

    Sosem elégedett – pedig most az lehetne 2019.06.18. 00:00

    A Nagy Dob(ban)ás, vagyis a szezonzáró sportfesztivál egyben nagy meglepetés is volt irányítónk, Halász Bernadett számára, hiszen itt derült ki, hogy őt látták az év legjobb felnőtt játékosának. Abszolút nem számított erre az elismerésre.

    Sosem elégedett – pedig most az lehetne

    – A hírek szerint műtéttel kezdődött a nyári pihenő.

    – A jobb térdemből kellett kivenni egy kis porcot – mondta bronzérmes felnőtt csapatunk irányítója, Halász Bernadett, aki a szezon során 55 gólt szerzett. – December óta bajlódtam vele, de megvártam a szezon végét a műtéti beavatkozással. Bízom benne, hogy az alapozás kezdetére már nyolcvan–kilencven százalékos állapotban leszek, vagyis nem lesz jelentős lemaradásom.

    – Elég kemény idényed volt: nem kíméltek az ellenfelek és a betegségek sem.

    – Valóban volt egy–két olyan mérkőzés, amelyen extrán ütöttek–vágtak, s bizony voltak olyan eséseim, amelyektől leválhatott az a bizonyos porcdarab. De leginkább betegségek hátráltattak. Mindent elkaptam, amit lehetett, nem is értem.

    – Ennek ellenére kifejezetten jó teljesítményt nyújtottál. Te hogy értékelnéd a szezonod?

    – Az elején abszolút úgy éreztem, hogy ez nem az én évem lesz. Az alapozás alatt sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellett volna, és az első meccseken sem. Aztán egy idő után mégis egyre jobban ment a játék. A vezetőedzőnk, Kovács Tamás meg is jegyezte, nagyon örül annak, hogy mindig hozok egy jó, stabil alapot.

    – Többek között ennek is köszönhető, hogy végül a harmadik helyen zárt a csapat.

    – Aminek nagyon örültem! Sosem voltunk még az első háromban, nem állhatunk fel a dobogóra. Egészen eddig! Mostantól az a cél, hogy még előrébb lépjünk. Az ezüstérem a következő lépés.

    – Miben rejlett a csapat ereje?

    – Elsősorban annak, hogy rengeteget dolgoztunk! De komolyan: én ennyit még sosem edzettem. Az alapozás során három, aztán később naponta két tréningünk volt. Ennek is köszönhető, hogy nagyon összeszoktunk. Nem mellesleg mindenki úgy volt vele, hogy legyen már valami, érjünk el egy szép helyezést. Szerencsére sikerült!

    – Mit vársz a következő évtől?

    – Hasonló szezont várok, ha nem még jobbat. Nagyon szeretném, ha ezúttal is mindenki odatenné magát. Ha lesz lehetőségünk valami szép eredményt elérni, akkor azt meg kell ragadni. Sajnos Ragoncsa Domi és Palotás Fanni távozott, ami nyilván megnehezíti a dolgunkat, mert például előbbivel én tizenkét, utóbbival két évig játszottam együtt, jó volt velük egy csapatban lenni, nagyon jól beilleszkedtek. De túl kell lépni ezen a helyzeten.

    – Van még hová fejlődnöd?

    – Hogyne lenne! Minden téren szeretnék fejlődni. Én egyébként sosem vagyok elégedett. Ha lövök öt gólt és kiosztok néhány gólpasszt, akkor is a kihagyott ziccer miatt bánkódom, azon agyalok, mit kellett volna másképp csinálnom. De ez visz előre.

    – Olyan sok mindent azért nem kellett volna másképp csinálnod: különben nem téged választott volna a szakmai stáb az év legjobb felnőtt játékosának.

    – Nagyon jólesett, hogy én kaptam ezt a díjat, őszintén mondom, nem számítottam rá. Én csak dolgozom, dolgozom, lesz, ami lesz. Persze éreztem, hogy sokat tettem hozzá a csapat sikeréhez, de ezzel együtt tényleg nem számítottam erre az elismerésre.