KOZÁRMISLENY SE

handball team

    „Unatkozni nem volt időm egy pillanatra sem” 2021.06.28. 00:00

    Játszott az élvonalban is, van meccse a Veszprém és a Szeged ellen – utóbbinak gólt is lőtt. Vadóc (volt), szívvel-lélekkel csinálja a jelenlegi munkáját, és amolyan „jóféle keveréknek” gondolja magát. És hogy mit bütyköl sokszor éjszakába nyúlóan Vollár Dávid? Azt is eláruljuk!

    „Unatkozni nem volt időm egy pillanatra sem”

    Évek óta ott van a csapat közvetlen közelében, mégsem biztos, hogy mindenki mindent tud róla. A legutóbbi szezonban szinte minden volt, csak énekes halott nem: dolgozott másodedzőként, technikai vezetőként, tolmácskodott, sofőrködött, médiamunkás volt.

    – Unatkozni nem volt időm egy pillanatra sem – mondta mosolyogva a 30 éves Vollár Dávid. – A heti hétből hat napot biztosan a munkával foglalkoztam, de nem bántam, mert szeretem. Ezt szerintem csak szívvel-lélekkel lehet csinálni!

    Persze úgy könnyebb, hogy nem mostanában került bele a sportos mókuskerékbe. Tizenkét éves korában kezdett el kézilabdázni, pécsi nevelés, aki nyaranként Eszéken edzett az aktuális korosztállyal. Felnőtt szinten az élvonalban is bemutatkozhatott, a Veszprém ellen a Veszprém Arénában kapott először lehetőséget az NB I-ben, és pályára lépett a Szeged ellen is, amelynek gólt is lőtt! Aztán jött egy kellemetlen sérülés, amely miatt úgy érezte, fontosabb az egészség, mint a sport, így befejezte a játékospályafutását.

    – Bevallom, elég vadóc voltam, főleg az elején! Az edzőmmel is hajlandó voltam összeveszni, ha olyannak éreztem a szitut, de aztán idővel lehiggadtam. Jobbátlövőt játszottam a magam százkilencven centijével, nem csoda, hogy a pályán néha fejjel kellett menni a falnak, különben nem tudtam volna gólt lőni!

    Immár 2014 óta a klubunkat erősíti, a legutóbbi szezonban pedig csak játékos nem volt, némi túlzással szinte minden más pozíciót betöltött. Amellett, hogy Zdenko Kordi vezetőedzőnek másodedzőként segített, a mester szavait is ő fordította a lányoknak. De honnan ez a tökéletes horvát nyelvtudás?

    – Édesanyám délszláv, így vele anno mindig horvátul beszéltünk. Édesapám ugyan magyar, de a Vajdaságban nőtt fel, így aztán ő is kiválóan beszéli a nyelvet. A nővéremmel, Noémivel amolyan „jóféle keveréknek” valljuk magunkat! A csapat mellett a tolmácskodás egyébként nem volt egyszerű, sok energiát vitt el: nem is elsősorban a meccsek, hanem inkább a mindennapi munka, az edzések során. Nagyon oda kellett figyelnem, hogy pontosan fordítsam a mondandó tartalmát, és a hangsúllyal se legyen probléma.

    Persze nem csak a fordítás miatt volt nehéz ez a szezon. Az elmúlt egy év rengeteg energiát igényelt a lányoktól és a szakmai stábtól is, de Dávid úgy érzi, megérte: „Előrébb tudtunk lépni játékban és csapatkohézióban is, nem mellesleg a jó eredményeinkkel, a két ezüstéremmel örömet szereztünk a szurkolóinknak”.

     

    Dávid_belső.jpg

    Azt sokan tudják, hogy régóta párkapcsolatban él, azt viszont talán kevesebben, hogy nem csak egy szerelme van. Most azt is eláruljuk, hogy éjszakába nyúlóan mit és hol szokott bütykölni…

    – Van egy másik szerelmem: a ralisport! Réb Laci barátom és családja révén fertőződtem meg vele. A fiát, Krisztiánt rendszeresen elkísérem szlalomversenyekre, miniralikra, és ilyenkor segítek a szerelési munkákban. Olyannyira megszerettem ezt, hogy ezért simán hajlandó vagyok felkelni akár reggel négykor is, és bizony az is sokszor megesik, hogy éjszakába nyúlóan szerelünk a műhelyben.

    (Tehát halkan megjegyezhetjük, mert hasznos infó lehet a csapattagoknak: Vollár Dávid konyít az autószereléshez!!!)

    Most viszont nincs se bütykölés, se fordítás, se kézilabda – nyaralás van! Párjával ugyanis elutaztak a horvát tengerpartra, Pag szigetére, hogy kicsit kifújják magukat, feltöltődjenek.

    – Ez egy megszokott program, rendszerint ide szoktunk menni. De viszünk magunkkal sátrat is, mert szeretünk csak úgy kalandozni, nem bánjuk, ha kilépünk a komfortzónánkból! – árulta el Dávid, akinek még sok szép, eredményes, nem mellesleg izzasztóan dolgos évet kívánunk klubunknál!