KOZÁRMISLENY SE

handball team

    Zdenko Kordi: „Büszke vagyok a csapatra!” 2021.06.11. 00:00

    Klubunk történetének legeredményesebb szezonját zárta felnőtt csapatunk, amely a bajnokságban és a Liga Kupában is ezüstérmet szerzett. A mögöttünk hagyott hónapokról vezetőedzőnk, Zdenko Kordi beszélt.

    Zdenko Kordi: „Büszke vagyok a csapatra!”

    Elégedetten tekint vissza a 2020/2021-es szezonra?

    Amikor elkezdődött a beszélgetés arról, hogy belevágjunk egy három–négy éves projektbe, az volt a legnagyobb kérdés, hogy jelenleg milyen szinten állunk. A szezon során átélt harcokon, küzdelmeken keresztül sok mindent megtudtunk arról, hogy hol tartunk!

    Nem volt egyszerű ez az idény…

    Valóban nem. Kezdve azzal, hogy ősszel nagy nyomás volt a csapaton. A sorsolásunk elég veszélyesen sikerült, hiszen rögtön az első fordulóban találkoztunk a bajnokság legnagyobb esélyesével, a Budaörssel. Kikaptunk, ez pedig meghatározta a folytatást, ez a vereség nyomot hagyott a lányokban. Hozzáteszem, utána pont olyan ellenfelek következtek, amelyeknek kellemetlen a stílusuk, ráadásul a szezon elején még mindenki motivált, és nem tudja a másikról, hogy pontosan mire is lehet képes. Nem mellesleg: mi megjegyeztük, hogy az első helyre vágyunk, innentől kezdve mindenki a mi skalpunkra vadászott.

    Az őszt végül három győzelemmel és négy vereséggel zártuk, hogy aztán tavasszal teljesen más arcunkat mutassuk!

    Kivételes tavaszt produkáltunk! Érdekes volt, mert felkészülési mérkőzések nélkül vágtunk bele, csak tétmeccseink voltak. A bajnokságban február közepén kikaptunk idegenben a Budaörstől, majd rá három napra a Magyar Kupában az Európa-liga-döntős Siófokkal találkoztunk, amelytől hazai pályán szenvedtünk vereséget – hogy aztán utána tizenhat mérkőzésen át ne tudjon minket senki legyőzni! Ez hatalmas teljesítmény, sokan nem is igazán értik, tudják, hogy mit vittünk véghez! Csak címszavakban: egy félbeszakadt szezon után jött egy új idény a rossz rajttal, menet közben edzőváltás volt, néhány játékosunk Covidból jött vissza, január végén, február elején már tárgyaltak a lányokkal a folytatásról, és a többi. Szóval nagyon nehéz volt, de így is sikeresek voltunk!

    Mert lépésről-lépésre haladtunk.

    Pontosan! Mindig csak meccsről-meccsre készültünk, nem néztünk előrébb, nem néztük a többieket, csak magunkra figyeltünk. Megvoltak a céljaink, és megvoltak a terveink is arra vonatkozóan, hogy ezeket miként érjük el. El akartuk érni, hogy senki ne betegedjen meg a koronavírussal, ne legyenek sérülések, stabilizálni szerettük volna a helyünket a középmezőnyben, hogy nyugodtan fejezhessük be a szezont, valamint oda akartunk kerülni a bajnokságban a dobogó közelébe. A Magyar Kupában a nyolcaddöntőt, a Liga Kupában pedig a negyeddöntőt céloztuk meg. Mindent teljesítettünk! Pedig nem volt egyszerű, mert amikor a bajnokságban felkerültünk a középmezőnybe, dilemma elé kerültünk: merre induljunk, harcoljunk-e a jobb helyezésekért a bajnokságban és a Liga Kupában, kockáztatva azt, hogy sérülések miatt esetleg elveszítünk játékosokat, vagy még inkább a játékunk, a taktika és a technika csiszolására fektessük a hangsúlyt. Végül sikerült egy olyan modellt találnunk rengeteg munka és tervezés után, amellyel egymás mellett párhuzamosan mindkettőt meg tudtuk valósítani! Igyekeztünk minél több játékost bevonni a rotációba, ami jól sült el, eredményesek tudtunk lenni minden sorozatban.

    A következő szezonban még eredményesebbek leszünk?

    Nagyon sajnálom, hogy nem marad egyben ez a társaság! Sokkal boldogabb lennék, ha kevesebb játékos távozna, kevesebb újoncot kellene beépítenünk. Sok emberre nem számíthatunk a következő idényben, így például Hosszu Bogira, Gadányi Majára, Polics Timire, Linder Lucára, Németh Orsira … Jó lett volna, ha maradnak, mert még messze nem fejeztük be a megkezdett munkát, sokat léphettünk volna előre velük együtt.

    Melyek voltak a szezon legszebb pillanatai?

    Voltak jelek már korábban is arra vonatkozóan, hogy fejlődünk, jó úton járunk, de sokáig nem volt meg a folytonosság, az állandóság akár egy mérkőzésen belül sem. Aztán a Kispest ellen a Liga Kupa-elődöntő visszavágóján már azt láttam a pályán, amit vissza szerettem volna kapni!

    Két ezüstérem, a klubtörténet legeredményesebb szezonja után büszke a lányokra?

    Egyértelmű: büszke vagyok a csapatra! Egyébiránt ezt nem csak a szezon után mondom, a kispesti visszavágó előtt is elmondtam a lányoknak. Talán ott látszott először igazán, hogy mire képesek. De nem csak rájuk, a játékosokra vagyok büszke. Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni a munkáját, a szakmai stáb tagjainak, a vezetőségnek, az egészségügyi részlegnek, a menedzsmentnek, mindenkinek, aki dolgozott értünk, aki szorított nekünk! És külön köszönet a másodedzőmnek, Vollár Dávidnak, aki rengeteget segített nekem, szakmailag és emberileg is sokat számított, hogy mellettem volt! Természetesen nagy hálával tartozunk a szurkolóinknak is, akik akkor is velünk voltak, mellettünk álltak, amikor a járvány miatt nem lehettek ott a lelátón. Köszönjük nekik is az egész évet!